Térdig érő visszerek a brestben vásárolnak

A korábbi fejezetek rendre alulra kerülnek. Ámde a sors úgy akarta, hogy egyáltalán ne legyen temetés. A testet ugyanis bent tartották a klinikán tanulmányozás végett, s amikor már kellőképpen kistudírozták rajta magukat, azaz istenesen összekaszabolták, egy kórházi kemence kéményén át, hamuvá váltán elillant az égbe vagy hova a jóistenbe És mikor ezzel is méltóztattak végezni, átadtak nekem egy csomagocskában valami porféleséget azzal, hogy az az apám maradéka, s most már akár el is temethetem.

Ma is ott van az egész mindenség a városi krematóriumban, meg lehet tekinteni. Egyszer én is vittem oda valami virágot, talán halottak napján No, de most látom, újra mesélnem kell egyet, ha már ennyire jutottunk Anyám örökre megátkozott ugyan mindazért, ami az öregem körül történt, s tán akadt is valami igazsága benne, de azért túlzás volt részéről, amit művelt Nem akarom döngetni a mellem, különösebben nincs is miért, de azért úgy gondolom, s az eddigiekből is kiviláglott, hogy tettem egyet s mást az hogyan lehet gyógyítani a visszér belső. És akkor már említsem meg azt is, hogy az öreg halála után személyesen a kórház igazgatója hivatott magához, nevezett Minulescu Marcel, maga is orvosember, derék, szép szál férfi, vékony, gyér bajuszkával az ajka fölött, ha jól emlékszem, nőgyógyászat volt az ő szakmája, úgy olvastam az ajtajára kiírva, no de ez most mellékes, tőlem fogorvos is lehetett volna, egykutya; szóval az ő nevében izentek, hogy jelenjek meg ekkor és ekkor, de térdig érő visszerek a brestben vásárolnak, s hát elmentem, mert az apám dolgát csak le kellett hogy tárgyaljam valakivel.

Lakatos Saroltától — Németh Péter 9 Emlékképek Király József grafikusról Bánó Attila 11 Baráth Menyhértné, Erzsi mama — Tiszavasvári—Kashalom-du ´´lô kora avar kori temetkezései

Éppen hogy meghalt, azt se tudtam, hol áll a fejem, mi lesz, hogy lesz az intézkedésekkel, anyámnak se üzentem még, de valamit mégis kellett határozni, s főleg tenni. Ezért jött kapóra a találkozás. Csinos baba őrizte az előszobában a telefont, lehet, hogy festette szép fekete haját, mindenesetre prímául kiadta a formáját; helyben ki is vallatott, kiért s miért zavargok, és mikor meghallotta, mi a nevem, akkorát mosolygott, hogy féltem, felreped az ajka a füléig, s már szökött is be a szomszédos irodába, a főnökéhez.

fotótanú: Egy vándorfényképész regénye

Nosza, leparolázott velem a diri, egyik kezével a másikat tördelte, mintha egyvégtében mosakodna, pedig olyan tiszta és finom volt a keze bőre, mintha rendelésre csináltatta volna valamelyik szövetkezetnél. Ezzel csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy itt is nagy volt ám a tisztelet, akárcsak a Varga Laji esetében, megadták a módját annak, ahogy az emberrel tárgyaltak.

Persze, a lényeg mégiscsak abban áll, hogy mi az, amit ilyen szépen mondanak. És amit az igazgatótól hallottam, hát az nem a legszívderítőbb tényállás volt, mindenesetre meg kellett hallgatnom, elvégre emberek lennénk Azzal kezdte, hogy engemet rendkívül komoly embernek tart életében akkor látott először, én is őtakivel főbenjáró orvosi problémákat is bátran meg lehet tárgyalni honnan az isten lovából szedhette?!

Ők megértik minden ember érzeményeit ó, micsoda hárfajáték!

Nagyjából eddig tartott a bő szöveg; természetesen rövidítve adtam vissza, mert még így, mesélve is hosszúcérnás, hát még élőben hallani! Mindenesetre, egyik ámulatból a másikba estem, vagyis jócskán meg voltam döbbenve.

Kompressziós jersey Sigvaris zokni Top Fine Select - felülvizsgálat

Igaz, hogy a prof idejekorán megmondta, készüljek fel a legrosszabbra, de úgy látszik, az az idő nekem távolról sem volt elég, és őszintén mondom, még a diri szobájában is volt néha olyan érzésem, hogy mindjárt felüvöltök: nem halhatott meg, átkozottak, ez szemenszedett hazugság! Pedig megnézhettem, mi maradt belőle, ott volt a hullaházban; levittek oda, felemelték a lepedőt, senki nem dugdosta előlem. És mégis Azt hiszem, bár váltig erősködtek, nem lesz egy gusztusos látvány, az volt a szándékuk, hogy megutáljam az apám tetemét, s így csalják ki a beleegyezésemet.

Bezzeg az anyám hajthatatlan: nem is akar azóta hallani rólam. Csak azt nem tudom, mit tehettem volna abban a helyzetben. Mondtam a dirinek, hogy szerintem itt egy komoly mulasztás van napirenden Mélységesen tévedek, ültetett nyugiba a nőgyógyász, ha azt hiszem, hogy a rákot olyan könnyű kétvállra fektetni És magyarázni kezdte, meddig jutott el az orvosok kutatása ebben a kérdésben, de nekem ugyan jöhetett a fúróval, mert 1.

No, hát épp azért, hengerelt le nagy hangon a diri, a tudománynak tényekre, bizonyítékokra van szüksége, nélkülük tehetetlen, és csak a hullák számát szaporítja Nem tudom, mennyi ideig hallgattam. Sajnálom, hogy nem kezdtem el számolni magamban, mert akkor most tudnám. Különben édesmindegy, szerintem sokáig feszült az a csend. Erre mondott egy számot. Nem ismétlem meg, mert most fenemódra röstellem; akkoriban valahogy úgy tűnt, hogy akceptálható Azt a pénzt aztán fel is téptem aznap, és ennek köszönhetően az öregem halála után még maradt egy viszonylag nyugodt hetem, ami alatt csakis magammal törődhettem.

Azonban jobb, ha bármelyik szalonba megy, és ott szakértők méréseket végeznek Tisztelettel Yakushkin S. Trombózis után nem sok idő telt el, ajánlom a 3. Itt minden attól függ, hogy van-e oedema Ha van valami jobb, 2. Hello Elena Ha a fiúnak nincsenek problémái az erekben, és a fáradtság csak a szakmához kapcsolódik, akkor elég megelőző kötöttáru.

Amikor például megmondták, hogy kampec, nincs többé, őrült pánikba estem: azt se tudtam, mi a teendő ilyen esetben. Hová fussak, kitől is kérjek tanácsot? Szóljak-e az anyámnak? Olyan voltam egészen, mint egy kerge bolond Aztán ez a vásár nyújtott végül haladékot, s azalatt összeszedhettem magam Mert hát vásárról volt szó, nem tagadom, és én úgy sejtettem, szegény öregemnek teljességgel nyolc, mi történik vele, ha egyszer már megkrepált.

Anyámat viszont más fából faragták, eléggé ragaszkodott azokhoz a túlvilági sztorikhoz, hogy a lélek meg minden; úgy látszik, én az apámra ütöttem, ami ezt illeti, s kérdem én most tisztelettel: ha neki meg volt engedve, hogy puszta kíváncsiságból kirámoljon egy rozoga koporsót, akkor térdig érő visszerek a brestben vásárolnak én tettem, amit, mint mondottam, főként a tudomány érdekében követtem el, vajon nem egy végtelenül nemes és elfogadható gesztus?

Mellesleg, hozott is valamit a konyhára. Azt mondom, nem szabad örökké hasra esni a nagy számok előtt, mintha rajtuk kívül szart se érne a világmindenség. Szerencsés fickó az, aki a kicsit úgy becsüli, mint a sokat, s ezzel tisztára ki is érdemli a holnapi szerencséjét. Lényegében ennyi a történet apámmal, s azt hiszem, nem hagytam ki semmi lényegeset.

De anyám egyszerűen meg se akart hallgatni! Mikor már kezemhez vettem az urnát, hazatelefonáltam a mohostanyai postára, üzenjék meg finoman az öregasszonynak, hogy térdig érő visszerek a brestben vásárolnak feladta a játszmát, minek okán a jövetelét várom Úgy számítottam, szemtől szembe mindent könnyebb elmagyarázni, talán még a dirit is segítségül az elülső láb visszér a kórházból, s ahogy engem sikerült levennie a lábamról, valahogy zöld ágra vergődik egy falusi aszonnyal is.

Azután térdig érő visszerek a brestben vásárolnak jutott: anyám életében nem járt ebben a városban, hát hogy a túróba igazodjék el? Na, ezzel aztán jól bevettem a kefét, próbáltam kispekulálni, mikor is indulhat el a Katlanból, s melyik vonattal érne leghamarabb a nagyállomásra.

No, ez történt reggel, és én már tizenkét óra tizenhárom perctől - elvileg - remélhettem, hogy bármely, Sóvárról érkező vonattal begördül az én anyám. Arra nagyon ügyeltem, hogy sötét ruhám meg mindenem legyen, az alkalomhoz illően, hisz én se vagyok az az érzéketlen bunkó, ahogy anyáin azóta szeretné elhitetni, ország-világgal; annyit én is tudok, mikor mi dukál, de ha meg nem sértek senkit, az sem egy teljesen normális állapot, hogy valaki vakon ragaszkodjék bizonyos elavult dolgokhoz Ám folytatom, ahol abbahagytam Az első vonattal, persze, nem jött az anyám, két órám volt a következőig, azalatt behúzódtam a restibe, holmi sörök voltak műsoron, friss csapolás, azért is be kellett állni a libasorba, de esküszöm, olyan rendes társaságot, mint a vendéglőkben meg általában a csehókban, nemigen találni másutt; igaz, a torkod eltikkad, míg a söntés elé érsz, és végre neked is beeresztik azt a bőven habzó, keserédes nedűt, amitől az ember egész belseje megtelik pezsgő önbizalommal, de olyan, hogy valaki tülekedjék vagy jogtalanul térdig érő visszerek a brestben vásárolnak embertársa elé álljon pofátlan módon, az egyszerűen elképzelhetetlen Vagy háromszor sikerült fordulnom, s már helyben is voltam: jött a gőzös, megállás előtt nagyot sipított, ontotta magából az embereket, a legtöbben gyári munkára jártak be, jól megtömték a vonatot, s ahogy ott vonultak előttem, úgy elszédültem a tömeg látványától, neki kellett támaszkodnom egy vasoszlopnak, ami a peron tetejét tartotta, azi eső ellen.

Nagyon reménykedtem, hogy nem éppen én leszek az, aki kidöntöm egy ilyen alkalommal, mert biza jó sok népet agyonlapítana Anyám csak akkor került elő, mikor már majd mindenki eltakarodott a térdig érő visszerek a brestben vásárolnak közeléből. Talpig feketében, kisápadva, fonott kosárral a karján, a vagon lépcsőjébe fogózva állt, mint a kisgyerek, aki még járni tanul.

A lába is reszketett belé, amit különben csizmába bújtatott; mintha egyenesen a Misi bio matrica visszerek ugrott volna fel ide, a városra, akkor is ebben a viseletben volt, de kapcsoltam közben, hogy persze, hát ez egy teljesen más helyzet, itt mi vagyunk a főszereplők és a szenvedő felek; odarohantam anyámhoz, s éppen jókor, mert megrázkódott a kiürült szerelvény, hogy valamelyik mellékvágányra tolasson, ő meg majdnem elvágódott a hirtelen rángástól, esés közben sikerült valahogy felnyalábolnom, és csak szidtam hangosan rikácsolva, rázúdítottam az utóbbi hetek alatt felgyűlt minden idegességemet Hogyisne, még a végén  itt maradtam  volna.

Hát ez egy akkora adag volt anyámnak a meglepetésből, hogy máig se értem, mi ártott meg neki jobban: a halálhír, a városra utazás ismeretlen rettegése, az utolsó pillanatban valahogy elhárított baleset, vagy az, amikor végül megmondtam neki az igazságot a holttestet illetően.

Ezt az utolsót, megjegyzem, mindeniknél erősebben viselte el. Előtte még sírt, szipákolt, jajvészekelt, mikor mi volt műsoron. De mihelyst közöltem vele, mi maradt az apámból, és tulajdonképpen már egy hete, hogy elköltözött az élők közül, váratlanul megmerevedett, maga elé bámulva motyorászott valamit, majd tisztán hallhatóan, nem túl hangosan, de azért jó keményen ejtve a szavakat, ennyivel fizetett ki: - Légy átkozott!

Visszér-elégtelenség otthoni kezelési lehetőségei

Mármint én Jó, én tudatában térdig érő visszerek a brestben vásárolnak annak, hogy az ilyen átkozódás olyanféle, mint a babona; ha hiszünk benne, nem szabadulunk tőle, de ha hidegen hagy, hát lepereg, mint kutyáról az eső.

Igyekeztem almaecetet vásárolni visszér ellen angolosan viselkedni, mert csak zagyvált összevissza az öregasszony, hogy mondjon ő is valamit, élvégre neki se lehet könnyű.

De hát a vihar is jön, később meg elmegy; ez se tarthat, míg a világ Azért mégis jó lett volna, ha szépen belenyugszik a változtathatatlanba. Elvégre az volt a fontos, hogy ő. Tiszta sor, most már jól látom, egy kicsit a sarkamra kellett volna hogy álljak, amikor a diri a gyomromat gyömöszölte, mert ő is menten alábbhagyott volna a tudományával; minden bizonnyal megérezte akkor bennem, hogy vékonyan áll nálam a cérna, és félig-meddig hidegen hagynak ezek a szokások meg tradíciók, vagyis az előítéletek; jó emberismerő lehetett, s persze hogy képtelen voltam kiállni, ha egyszer magam térdig érő visszerek a brestben vásárolnak voltam tökéletesen meggyőződve, melyik számomra a testhezállóbb igazság.

De hogy ezért még meg is átkozzanak, erre igazán nem számítottam. Ha előre láthattam volna a fejleményeket, mindent másként csinálok, elvégre úgy kellett nekem ez a cirkusz, mint egy púp a hátamra. Anyám még arra kért, tegyem őt fel a vonatra, és attól kezdve nem akart ismerni.

Lehet, hogy a történtek hatására állítsa le a visszerek terhesség alatt meg is hibbant, de a szándéka komoly volt. Elszakadt benne valami az irányomban. Mondhatom, pokoli szőrös pillanatok voltak azok. Jött, hogy sírjak ott a sínek között, miközben az utolsó vagon zsúfoltan távolodott, fürtökben lógtak róla az utasok, valaki éppen hugyozott a vécében, s a bűzös sugár pofátlanul lemocskolta a nadrágszáramat, de ki törődött akkor az ilyesmivel; csak álltam és éreztem, hogy immár valami helyrehozhatatlan történt.

Bele kell törődni, és kész - puhítottam magam, mert a talpon maradóknak tovább kell élniük, bármi körülmények között. Igyekeztem hát gyors ütemben elszokni anyámtól, megfeledkezni az apám haláláról, Mohostanyáról, temetni egész gyermekkoromat, mert mihelyst beesett egy-egy tantusz, legyen az bármilyen földszintes élmény vagy emlék, akármilyen marhaság, holmi ócskaság, szóval bármi, máris mintha vasmarkú, kegyetlen kéz tárogatná a torkom, behomályosodik a szemem, és szabályosan elhagy minden erőm.

Az ember, ugye, nem lohol hülyén egy vonat után, kivált ha a piros lámpája már semmivé vált a messzi távolban. Tetszett, nem tetszett, ehhez kellett igazodnom; a múltba, a szüleimhez és a Katlanhoz vezető út számomra immár végérvényesen le volt tiltva. Mohostanyai helyzetemen azonban mindez semmit se változtatna, ugyanis senki és semmi nem mosná le rólam azt a gyalázatos vádat, hogy miként Júdás az Úr fiát, pár garasért elkótyavetyéltem az apámat.

Egy szó, mint száz, pokolian magamra maradtam ezen a földön.

Egy napon így szólt anyám: — Írhatnál rólunk is valami könyvet. Láthattam tehát, hogy kérdésemmel az irányt elhibáztam. Anyám nem egyezkedésre gondolt, hanem — a kézmozdulatáról is ítélve — a fájdalomra a halántéka táján. Egy láthatatlan, szorító abroncsra, amely álmából is gyakorta felriasztja.

Egyetlen lény ragaszkodott hozzám továbbra is, és az Veronka volt. Igen, nincs miért csodálkozni rajta De bár ne tette volna, mert akkor ma könnyebb lenne elviselni mindazt, ami még hátramaradt az életből.

De hát sem ő, sem én nem tehettünk arról, hogy szép csöndesen egymásba habarodtunk. Igazi szerelem volt ez, higgyenek nekem. Még úgy is, hogy jó ideig keményen tartottam a távolságot. Az a visszataszító emlék a temetőről még sokáig betalpalt nekem. De azért viszonylag könnyen megfeledkeztem róla. És miután elvesztettem az anyámat, az egyik este Veronka váratlanul feljött hozzám a műterembe, és egész éjszakára ott maradt.

A szeretőm lett.

Ha akkor tartották volna azt az osztályfőnöki órát, amiről annak idején szépen lemaradtam, hát bizony lett volna mivel befognom a hallgatóság  kíváncsi  száját. Például, miért kötném valakinek az orrára a tegnapi nyomoromat, amikor egyből dobbanthatnék onnan is, hogy van egy szoba-konyhás öröklakásom, amelynek kisded hátralékait nyögöm ugyan, de a kereset miatt amúgy nem panaszkodhatom; az a kégli az én műtermem is, aki oda belép az előbb el kell hogy olvassa az ajtón pompázó feliratot: FOTO Térdig érő visszerek a brestben vásárolnak.

Hát erről van szó! És még arról, hogy akit a régi fényképezőgépem sorsa érdekelne, amivel egykor nekivágtam ennek a beláthatatlan kalandnak, megtekintheti a díszhelyen, a bejárattól rögtön balra, térdig érő visszerek a brestben vásárolnak fogas mellett, egy állványra csavarozva.

Az olyan ott nekem, mint másnak a reklám-hamutartó.

Kompressziós jersey Sigvaris zokni Top Fine Select - felülvizsgálat

Amióta Seres Ödön megtámogatott, szakmai szempontból mintha újjászülettem volna. Először is, a laboratóriumot úgy felszereltem, ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Mindenféle munkához mindenféle felszerelés került, meg anyag is dögivei - csak rendelés kellett, s akkor nem is főtt a fejem! Persze, a lakótelepen egy kicsit egész más az élet. Ha nem lettek volna a kliensek, voltak napjaim, amiket teljesen elzárva, magányosan gürcöltem végig a laboratóriumban, az előhívótálak és a szárítósarok között.

Ha töményen falja az ember, én mondom, ezt a kenyeret is meg lehet ám unni; no persze, nálam erre nem volt lehetőség; ha untam is olykor a banánt, okosan kussoltam. Örültem, hogy a takarékszámlám egyáltalán hízásnak indult. Mert mondanom se kell, hogy folyószámlát nyitottam.

Amit nehéz megszokni, hát az a lakótelep.